Nem mindennapi találkozás élményével térhettek haza azok a sportbarátok, akik ellátogattak a már 95. életévébe forduló Móré Imre élménybeszámolójára. A beszélgetést egyesületünk elnöke, Gál László moderálta. A korát meghazudtolva fiatalos fizikai és szellemi állapotnak örvendő egykori labdarúgó és edző kalandokban gazdag életútjáról olyan odaadással beszélt, hogy lenyűgözte hallgatóságát.1931-ben Cecén születet, ahol édesapja 1922-ben egyik alapítója volt a Cecei SE-nek. Az 1940-1941-es idényben az úgynevezett mezítlábas kölyökbajnokságban már a helyi csapatot erősítette. 13 évesen(!) a felnőttek között is bemutatkozhatott. A Székesfehérvári TC-n keresztül vezetett az útja az MTK-ba. Egy toborzón választották ki és rögtön az egykori válogatott labdarúgó, Bodola Gyula csoportjába került. Az ifjúsági, majd a tartalék csapatban szerepelt, sok kiváló futballista játszott akkoriban a kék-fehér klubban. Az Aranycsapat tagjai közül legjobb barátja Lantos Mihály volt, de Hidegkuti Nándor, Sándor Csikar, Gellér Sándor és a többiek is befogadták. Az első csapatban a talpig úriember Kovács Imre szerepelt a posztján, aki külön is foglalkozott vele. A Szombathelyről elszármazott bohém válogatott kapussal, Fazekas Árpáddal is remek viszonyt ápolt.
Időközben három évig tudósította sportnapilapunkat, a Népsportot. 1951-től 1954-ig – jó megjelenésének köszönhetően – férfi divatmodellként is dolgozott. Puskás Ferencet élete végéig igaz barátjának tudhatta. Egyszer, már a Bp. Építők játékosaként a Latorca utcai villanyfényes pályán a válogatott felkészülési mérkőzésén szerepelt ellene, sőt neki kellett volna kikapcsolni a játékból. Amikor Öcsi gólt lőtt mellőle, kivette a labdát a hálóból és megmutatta neki: „Imikém, ezt a labdát jól nézd meg, mert ezzel nem fogsz többet találkozni!”
1956-ban egyetemistaként, doktori disszertációjára készülve aktívan részt vett a felkelés fegyveres harcaiban is, így a forradalom leverését követően kénytelen volt elhagyni hazáját.
Svédországba emigrált. Eskilstunában, Belgiumban és Luxemburgban futballozott, majd belevágott az ausztrál kalandba. A Soccer Club Melbourne-ben és a Canberra Juventusban is két-két évet lehúzott, de nem a foci miatt maradt számára emlékezetes a kenguruk földje. A 33 napos hajóúton ismerte meg későbbi feleségét, Krisztinát. Két fiúk született, Imre és Niclas Péter, akik napjainkban is Svédországban élnek családjukkal. Krisztina 2009-ben bekövetkezett halála után visszaköltözött Magyarországra. Budapesten és Pápán él, megtalálta Editet, új párját is, aki bearanyozza életét.
1965-ben visszatért Svédországba, ahol negyven évig különböző svéd férfi és női csapatoknál dolgozott edzőként. Elvégezte a kölni futballakadémiát, majd megszerezte a legmagasabb svéd edzői licencet. Nevéhez fűződik Södertäljében a fiatalok részére létrehozott Hovsjö Kupa megalapítása. Ő hozta létre Svédországban az első labdarúgó iskolát. A Karlskoga együttesénél játékosa volt a későbbi világhírű edző, angol szövetségi kapitány, a tavaly rákbetegségben elhunyt Sven-Göran Eriksson. Halála előtt egy héttel beszélt vele, „Svenni” még akkor is Mesternek szólította. Közben a kilencvenes évek elején dolgozott Veszprémben és Keszthelyen is. 1993-ban, Cece fennállásának 800. évfordulója alkalmából a nagyközség díszpolgárává választották. 2005-ben, a Svéd Labdarúgó Szövetség 100 éves jubileumán – első magyarként – megkapta a legmagasabb svéd sportkitüntetést, a Sportszolgálatért Díj Arany fokozatát. A díjat Lennart Johannson, az UEFA akkori elnöke adta át.
Móré Imrét a hallgatóság is kérdezhette, így szóba került többek között az 1958-as svédországi labdarúgó világbajnokság, a híres 3:3-as magyar-svéd mérkőzés, barátsága Papp Lacival, aktív kapcsolata szeretett klubjával, az MTK-val, első hazatérése 1956 után, de még a nagyon csinos svéd lányok sem maradhattak ki a beszélgetésből.
Móré Imre – saját bevallása szerint – szerencsés embernek mondhatja magát, a Jóisten egész életében a tenyerén hordozta, mindenütt szeretet és megbecsülés övezte. Szinte mindent Svédországnak és a labdarúgásnak köszönhet, de soha nem felejtette el, hogy honnan jött, mindig büszkén vallotta magát ceceinek és magyarnak. A beszélgetés végén a jelenlévők ütemes tapssal köszönték meg az emlékezetes estet Imre bácsinak.
Neves vendégünk – Marton János tagtársunk kalauzolásával – az élménybeszámoló előtt kilátogatott a Király Sportlétesítménybe is. Itt Király Gábor, 108-szoros válogatott kapus nagy szeretettel fogadta. 2004-ben, Solnában a svéd-magyar mérkőzésen találkoztak utoljára, ahol Móré Imre a Svéd Labdarúgó Szövetség megbízásából koordinálta a magyar küldöttséget. Imre bácsi az élménybeszámolón Király Gábor példaképével, Hegedüs Péterrel is találkozott, akire szintén nagy hatással volt az unicumnak számító előadás. A Haladás Sportlétesítmény sem maradhatott ki a városi sétából. Imre bácsi fejet hajtott két szombathelyi legendás futballista, Halmosi Zoltán és Szarka Zoltán emléktáblájánál, tisztelettel adózott emlékük előtt.
Mittli Ödön és Marton János rendezvényen készült képei itt megtekinthetők.
